Az esemény első felében Király Lajos esperes hirdetett igét. „Boldog ember az, aki meglelte a bölcsességet, és az az ember, aki értelemre tesz szert” – idézte a Példabeszédek könyvének egyik versét a prédikátor, aki ezt követően a boldogságról szóló közös gondolkodásra hívta hallgatóságát. Király Lajos elsőként a digitális kor azon jelenségeit sorakoztatta fel, melyek nagy hatással vannak a mai fiatalok boldogságára, önbecsülésére, s végső soron egész lényükre. Mint hangsúlyozta, mindenkinek arra kell törekednie, hogy a hiperkonnektivitás és a paraszociális kapcsolatok időszakában ne a lájkok és hozzászólások számától függjék a boldogságuk, hanem találják meg a számukra valóban fontos személyes kapcsolatokat, melyek a közösségi hálókon túl is kellő örömmel tölthetik el őket, ezzel is hozzájárulva az egészséges önbecsülés felépítéséhez.
„Isten szava hozzánk és hozzátok négy-nyolc éven át szólt a Református Gimnáziumban. Kommunikált veletek az iskolalelkész, az igazgató, a tanárok, az osztályfőnökök, és ti is kommunikáltatok egymással. Ne engedjétek, hogy elfogyjanak a szavaitok, amelyeket egymásnak, és amelyeket Istennek mondtok, hiszen ez a boldogság egyik kulcsa” – hangzott a szószékről. Király Lajos ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az igazi boldogság eléréséhez nem elegendő az elhatározás, tenni, s alkalmanként keményen meg is kell dolgozni azért.
Az esperes után Szejke Ottilia helyettes főtanfelügyelő szólt a diákokhoz. „Bízom abban, hogy az iskola mindenre megtanított benneteket, amire az életben szükségetek lesz. Adottságaitok függvényében olyan jellemet alakított ki, amely nem tűri az álnokságot, mely mindig tudja, mi a helyes. Olyan irányt szabott, mely mindig a megfelelő célhoz vezet” – mondta el köszöntő beszédében Szejke, majd arra buzdította a Református Gimnáziumtól búcsúzókat, hogy céljaiktól függetlenül arra törekedjenek, hogy az odáig vezető úton mindig maradjanak meg a helyes nyomvonalon.
Szejke Ottilia után Póti Eduárd, a gimnázium igazgatója vette magához a szót. „Kedves diákok, igazán különlegesek vagytok. Meg merném kockáztatni azt, hogy igazi hősök vagytok, hiszen titeket nagyon-nagyon megpróbált, másfél tanévnyi időn keresztül próbált meg az Úr, belekerülve olyan tanulási, tanítási helyzetekbe, amelyekről – legyünk őszinték – úgy szoktuk mondani, hogy még az ellenségeinknek sem kívánnánk. Az, hogy ma itt vagytok mindannyian a saját ballagási ünnepségeteken, az tesz benneteket igazán naggyá, igazán kivételessé, és számomra igazából hőssé” – fogalmazott beszédében a tanintézmény vezetője, aki ezt követően a négy évfolyam által választott mottók mentén foglalta össze üzenetét a diákoknak: egy megpróbáltatásokkal teli világban, a kitűzött cél felé vezető úton maradjanak meg olyan embernek, akit az Úristen a legnehezebb időszakokban is vállán hordozhat, s kit a küzdelmek végén vár majd a megérdemelt jutalom.
Varga Szilárd Csaba iskolalelkész egy, a Szentírásból merített passzussal, valamint azzal a régi magyar áldással búcsúzott, mely ekképp kezdődik: „Áldott legyen a szív, mely hordozott, És áldott legyen a kéz, mely felnevel. Legyen áldott eddigi utad, És áldott legyen egész életed. Legyen áldott benned a Fény, Hogy másoknak is fénye lehess. Legyen áldott a Nap sugara, És melegítse fel szívedet.”
A végzősök képviseletében Kánya Réka XII.B osztályos tanuló mondott ünnepi beszédet, a XI. osztályosok nevében pedig Schüttler Klaudia és Preg Dóra búcsúzott, előbbi saját szavaival, utóbbi egy költemény által tolmácsolta utolsó üzenetét a tizenkettedikesek felé.
Az esemény végén sor került a tanulmányi eredmények, illetve az ezekért járó elismerések és különdíjak bemutatására, melyeknek kézzel fogható bizonyítékait, azaz az okleveleket a gyerekek már az osztályfőnöki órán átvehették, a pénzjutalmakat és könyvcsomagokat pedig a jövő hét folyamán kapják meg azok, akik a négy év során kiemelkedő teljesítményt nyújtottak.
